Zalai Károly
Nevem Zalai Károly, 1990 óta gyűjtöm a parafát, azóta közel kétszáz installációt készítettem, melyeken legalább harmincezer dugó van. Biztos vagyok benne, hogy ez a világ legnagyobb parafadugó gyűjteménye. Mindemellett még vörösborral festményeket is készítek.
PARAFA RELIEFEK
Az ember egy szép dugót ugyanúgy nem dob ki, mint egy hozzá írt szerelmeslevelet.
A bor szerelmeslevél: az ízekről és illatokról, magáról az életről, amit a dugó zár a palackba. Az ember egy szép dugót ugyanúgy nem dob ki, mint egy hozzá írt szerelmeslevelet. Így azután az ember – különösen, ha a szépség megragadása életének egyik alapvető célja – rendezgetni kezdi a dugókat, úgy, hogy meséljenek… Eddig hatvan nagyméretű, s több tucat kisebb parafa-installációt készítettem, mintegy húszezer dugó fölhasználásával. Úgy hiszem, ez az egyetlen művészi parafagyűjtemény a világon.
- ÖSSZES
- Kicsik
- Közepesek
- Nagyok
- Magányosok
- Részletek
Vén diákok találkozója
Mindig csak a szex
Napfényes francia reggel
Borkő
Bella Italia
áRnyékos dugók
F, mint francia
Goethe és Faust
Parafa szeletelt
Spanyol lépcső
Züllött dugók
Borköves
A kör négyszögesítése
Művészkedő dugó
Már megint a tévét bámbulod
Kör négyszegesítése
Roncs
Titkosügynökök találkozója
Színjáték
Don Quijote
Borképek
…be szeretné borítani az egész papírt, de én nem engedek neki.
Nem csak borcsöpp. Nem csak fehér akverell-papír, hanem minden. Mint mindig. Elkezdeni valamit és értelmesen befejezni. A vágy. Előttem a fehérség, kezemben a vörösboros flaska. Hatalmas ellentétek. A bor színe sötétvörös, bordó, kármin, némelykor inkább már kék, vagy éppen vérvörös. Elkezdem önteni, csöpögtetni…
Szögletes spirál
Ipiapacs, te vagy a hunyó
Ha Vasarely is részeg már
Egoizmus
Ez sem a véletlen
Görbe úton
Borfelhő
Borfoltba zárva
Fogamzásgátlás
Fogamzás pillanatai
Bortúra
Labirintus
Emberi sorsok
Társadalom
Postafiókok elalvás előtt
Borháló
Kétszázhatvanhat naplemente
Csókra áhítozva
Divatbemutató
Csőbe húzva
Szecesszió
Szellem a palackban
A bor a bor
Lombroso is berúgott néha
Ágas-bogas
Nézem a foltokat, száradni hagyom, aztán másnap újabb csöppek hullanak a papírra, és a foltok egy idő után szinte már magukat rendezik. Én meg hagyom, hogy kialakuljon, folyjon, közben ámulva nézem a vörös térhódítását. Ám – ugyanakkor – szabályozni akarom, mert ember vagyok: alkotó; s játszani is akarok, ugyanezen okból. Élvezem a vörös és fehér elválasztását, a határt, amelyet én szabtam. A fehér a szabály, a vörös a szabadság, mely ömlik, ömlene, be szeretné borítani az egész papírt, de én nem engedek neki, mintegy leigázom.Micsoda élvezet, tehát művészet.
Csöpögtetek, folyatok, ecsetemmel finoman segítem a bor folyását, ám eközben vágyaimnak rendelem alá őt. Így készülnek a képek, amelyek megörökítik estéim apró mozdulatait, elmozdulásait, ecsetet tartó kezem remegését, a kortyolt borok színét, végül, s nem utolsó sorban, ötleteimet. Néha összefut két folt. Két borcsöpp mintegy megvív egymással, hatalmas küzdelem ez, azt gondolom, a különböző ásványok taszítják és vonzzák egymást. És újra és újra nekiállok, legalább tíz esztendő óta. Nem hagyom a csöppeket kárba veszni. Az időt tanúsítják, hogy voltam, s voltak ők. Kettőnk harca, játéka, összemosódása ez.
Olajfestményeim
és regényeim
az alábbi oldalon
találhatóak
Kapcsolat