Zalai Károly
Nevem Zalai Károly, 1990 óta gyűjtöm a parafát, azóta közel kétszáz installációt készítettem, melyeken legalább harmincezer dugó van. Biztos vagyok benne, hogy ez a világ legnagyobb parafadugó gyűjteménye. Mindemellett még vörösborral festményeket is készítek.
PARAFA RELIEFEK
Az ember egy szép dugót ugyanúgy nem dob ki, mint egy hozzá írt szerelmeslevelet.
A bor szerelmeslevél: az ízekről és illatokról, magáról az életről, amit a dugó zár a palackba. Az ember egy szép dugót ugyanúgy nem dob ki, mint egy hozzá írt szerelmeslevelet. Így azután az ember – különösen, ha a szépség megragadása életének egyik alapvető célja – rendezgetni kezdi a dugókat, úgy, hogy meséljenek… Eddig hatvan nagyméretű, s több tucat kisebb parafa-installációt készítettem, mintegy húszezer dugó fölhasználásával. Úgy hiszem, ez az egyetlen művészi parafagyűjtemény a világon.
- ÖSSZES
- Kicsik
- Közepesek
- Nagyok
- Magányosok
- Részletek
A török szultánok története
Ősöreg franciák
Roncs
Aki kilóg a keretből
Félbe vágva
ABC
Véndiákok osztálytalálkozója
Mattes Sabran berámázva
Vonalas
A szélrózsa irányai
A parafa lelke
image00026
Zsindely
Gombamező alulnézetből
Vénségek
Szentek társasága
Művészkedő dugó
Palack könyvtár
Vén diákok találkozója
Néprádió
Borképek
…be szeretné borítani az egész papírt, de én nem engedek neki.
Nem csak borcsöpp. Nem csak fehér akverell-papír, hanem minden. Mint mindig. Elkezdeni valamit és értelmesen befejezni. A vágy. Előttem a fehérség, kezemben a vörösboros flaska. Hatalmas ellentétek. A bor színe sötétvörös, bordó, kármin, némelykor inkább már kék, vagy éppen vérvörös. Elkezdem önteni, csöpögtetni…
Biztos nyomok
Boros fogás
Fogamzás pillanatai
Hajnali házormok
Borháló
Hajsza
Ha Vasarely is részeg már
Villámgyorsan
Örömittas molekulák
Szecesszió
Egoizmus
Emberi sorsok
Borfoltba zárva
Tetőtér
A bor a bor
Szellem a palackban
Hátsó szándék
Ágas-bogas
Lábbelik
Divatbemutató
Borkancsó
Falfirka
Ez sem a véletlen
Dühtől vezérelve
Délután a bérházban
Nézem a foltokat, száradni hagyom, aztán másnap újabb csöppek hullanak a papírra, és a foltok egy idő után szinte már magukat rendezik. Én meg hagyom, hogy kialakuljon, folyjon, közben ámulva nézem a vörös térhódítását. Ám – ugyanakkor – szabályozni akarom, mert ember vagyok: alkotó; s játszani is akarok, ugyanezen okból. Élvezem a vörös és fehér elválasztását, a határt, amelyet én szabtam. A fehér a szabály, a vörös a szabadság, mely ömlik, ömlene, be szeretné borítani az egész papírt, de én nem engedek neki, mintegy leigázom.Micsoda élvezet, tehát művészet.
Csöpögtetek, folyatok, ecsetemmel finoman segítem a bor folyását, ám eközben vágyaimnak rendelem alá őt. Így készülnek a képek, amelyek megörökítik estéim apró mozdulatait, elmozdulásait, ecsetet tartó kezem remegését, a kortyolt borok színét, végül, s nem utolsó sorban, ötleteimet. Néha összefut két folt. Két borcsöpp mintegy megvív egymással, hatalmas küzdelem ez, azt gondolom, a különböző ásványok taszítják és vonzzák egymást. És újra és újra nekiállok, legalább tíz esztendő óta. Nem hagyom a csöppeket kárba veszni. Az időt tanúsítják, hogy voltam, s voltak ők. Kettőnk harca, játéka, összemosódása ez.
Olajfestményeim
és regényeim
az alábbi oldalon
találhatóak
Kapcsolat